A gyógyító miso leves

A keleti konyha különleges étrendet követ, amely nem csak egészséges, de nagyon finom is, és sokszor még gyógyító, jótékony hatással is bír egy-egy fogása, mint például a Távol-Kelet egy igen népszerű levese, a miso leves.

---

A miso leves a japánok isteni finom tradicionális levese, ami a keleti konyha egyik gyöngyszeme és szerencsére nagyon egyszerűen elkészíthető. Ha úgy érezzük, hogy változtatni szeretnénk az életformánkon és elönt minket az egészséges táplálkozás iránti érdeklődés, akkor keresve sem találhatnánk jobb receptet a miso levesénél. Ez a japán leves gyakorlatilag tele van szuperegészséges dolgokkal úgy, mint az alga, a nyers hal, és maga a leves nevéül szolgáló miso is az alapanyagok listáján szerepel.

Egy felmérés alapján a japánok éves miso leves fogyasztása majdnem eléri az 1200-as számot személyenként, ami azt jelenti, hogy egy japán polgár napi több, mint három miso levest eszik meg. A Távol-Keleten a nagymamák miso levessel etetik a gyerekeket, sőt a szokásaik közé tartozik az is, hogy a miso leves egy úgymond búcsúleves, amivel a napot le kell zárni. Ám a nagyon tradicionális japán gasztro mesterek szerint minden étkezés előtt is miso levest kell fogyasztani, hiszen egy kicsit étvágycsökkentő, ugyanakkor emésztést serkentő hatással is rendelkezik. A miso leves mellett szól még az is, hogy elképesztően egészséges, rendkívül kalóriaszegény és nem mellesleg nagyon finom is.

A miso leves alapja

A miso leves egy tradicionális japán leves, amelynek az alapja a dasilé (egyfajta alaplé szárított szardíniából, tengeri moszatból, szárított és füstölt tonhalból és szárított siitake gombából), melybe megpuhított misopasztát kevernek. A többi hozzávaló váltakozása lehetséges regionális és szezonális receptek szempontjából is megközelítve, valamint a személyes ízlés is nagyban befolyásolja az alapot. Az, hogy melyik misopasztát választjuk a leves alapjául, nagy hatással van mind a karakterére, mind pedig az ízvilágára. A misopaszta egy tradicionális japán ízesítő, amely a szójabab, a só és a kódzsikin gomba erjesztésével készül, és három kategóriába sorolható: vörös, fehér vagy kevert misopaszta. Nagyon sok és változatos variációja létezik, mint például a Sisnú-miso vagy a Szendai-miso.

Ha a misopasztát tovább érlelik, erősebb, mélyebb ízt ad majd a miso levesnek, ha viszont rövidebb ideig érlelik, akkor a misopasztából készült leves sokkal könnyedebb és édeskésebb ízzel bír majd. Japán éves misotermelésének több mint a 80%-a a miso levesbe kerül, így a teljes lakosság 75%-a naponta legalább egyszer fogyaszt miso levest.

Az amerikai és az európai miso levesek a misopaszta és a nyugati stílusú zöldséges levesalap ötvözésével is könnyedén elkészíthető. A leves alapja tartalmazhat olyan hozzávalókat is, mint például a sárgarépa, a sarjadékhagyma, a krumpli vagy a jégcsapretek. Néhány verzióban csirkés és nyugati stílusú halas levesalapokat is használnak, ám ezek útját rengeteg vita keresztezi, mivel egyesek szerint az olyan receptek, amelyekből hiányzik a két alap összetevő, egyáltalán nem érdemlik meg, hogy miso leves néven emlegessünk.

A miso leves további hozzávalói

A miso leves egyik legfontosabb alapanyaga miso, ami nem más, mint egy fermentált alapanyag, amelyet ízesítőként használnak a japánok. A fermentáció egy olyan kémiai folyamat, amely során enzim hatására szervesanyag bomlik le, így a fermentálás egy természetes tartósítási forma is egyben, ami igen népszerű, mert példának okáért a koreai kimchi is ezzel a módszerrel készül. A misot főleg szójababból készítik, így egy sós ízű erjesztett pép lesz a végeredmény, amelyet gomba hozzáadásával hosszan, tölgyfahordóban is szokás érlelni. A fermentált ételekről köztudott, hogy nagyon egészségesek, ezért érdemes belőlük sokat fogyasztani, hiszen a vírusokkal szemben is kiválóan felveszik a harcot.

A japán szokás szerint a szilárd hozzávalókat úgy kell kiválasztani, hogy azok tükrözzék az adott évszakot és kontrasztot nyújtsanak színek, állag és íz tekintetében. Éppen ezért többnyire a tofut vagy a sarjadékhagymát szokták választani, amelynek intenzívebb az íze, és másik hozzávalóként pedig egy lágyabb ízű alapanyagot hívnak segítségül. Azokat a hozzávalókat, amik sokkal légiesebbek, tehát képesek a leves tetején lebegni, mint amilyen hozzávaló a wakame alga is, gyakran keverik az olyan alapokkal, amelyek lesüllyednek a tényér aljára, mint például nevezetesen a burgonya. Hozzávalók lehetnek még a különböző gombák, tengeri hínár, hagyma, garnélarák, halfélék, kagyló, jégcsapretek és még számos más variáció létezik. Ezért szokás azt mondani, hogy bármelyik tradicionális japán hozzávaló felhasználható a miso leveshez.

A miso leves tálalása

Japánban a miso leves és a fehér rizs alkotják a tradicionális japán reggeli alapját. A leves évszázadok óta mind a közemberek, mind pedig a nemesség által kedvelt reggeli, ami mellett sok másik fogás is a reggeli részét alkotja. Ilyen példának okáért a tojás és a natta, ami egy erjesztett szójabab. A levest általában lakkozott tányérban szolgálják fel, amelynek a levét a japánok megisszák, és a szilárd hozzávalókat evőpálcikával fogyasztják. A tányérhoz tartozik egy fedő is, ami a meleget és az aromát magában tartja.

A miso leves gyógyhatása

A miso levesben az összes esszenciális aminosav megtalálható, vagyis fehérjében igen gazdag és tele van ásványi anyaggal, illetve vitaminokkal is. Az erjedés hatására keletkezik benne B12 vitamin, ami miatt különösen ajánlott a fogyasztása azok számára, akik valamilyen vegán étrendet követnek. A miso leves az emésztést és a felszívódást segítő lactobacilusokat is tartalmazza. A misoban megtalálható élő enzimek erősítik a vér minőségét, emellett gyógyítja és megelőzi a sugárbetegséget, és képes semlegesíteni a dohányzás és a légszennyezés ártalmas hatásait. A miso leves képes csökkenteni a daganatok, különös tekintettel a melldaganatok kialakulásának rizikóját és még a szívbetegségekkel szemben is a védelmünket szolgálhatja.