A madártej

A madártej az egyik legkedveltebb édesség népes kis hazánkban, és akármennyire is próbálják kiszorítani őt a népszerűségi lista éléről az olyan sütemények, mint az islerek, a kalácsok vagy a muffinok, ennek ellenére is töretlen a hírneve. De vajon honnan ered ez az érdekes név?

A madártej francia eredetű desszert, amely elnevezés egy nagy adag tejsodót és a benne úszó habgaluskákat takarja. A madártej fogyasztása hidegen a legfinomabb, előtte pedig csupán csak annyi a dolgunk, hogy a tojásfehérjét cukorral kemény habbá verjük, és a felforralt vaníliás cukorral összekeverve tejben kifőzzük. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy egy egyszerűen, ám ötletes és nagyon finom édességről van szó.

Több országban is különböző nevekre hallgat a desszert, mint például a bird’s milk vagy a Vogelsmilch néven is hallhattuk már emlegetni, ám ezek sem visznek minket közelebb annak a megoldásához, hogy honnan is eredhet ez a bizonyos elnevezés. A sok becézgetés ellenére egy bizonyos: egy nagyon habos megjelenésű desszertről van szó, amely egy nem mindennapi névre hallgat és több millió ember odáig van érte, szerénysége ellenére is.

Miért madártej a madártej?

A madártejben mondhatni minden tökéletes: a legfinomabb, a legkifejezőbb ízű, étvágygerjesztő megjelenésű habsütemény, meghintve egy kis finom öntettel. Sokak számára ez nem pusztán csak egy csemegéhez tartozó elnevezés, hanem egy korszak szimbóluma is, amelynek esetében, ha a kíváncsiságunkat ki szeretnék elégíteni, még az 1940-es éveknél is távolabbra kell tekintenünk. A középkori európai folklórban nagyon gyakori cselekmény volt, hogy egy alattomos szépség egy szerencsétlen férfit elküldött madártejért, és ha azzal tért vissza, csak akkor volt hajlandó odaadni neki a kezét. A szerencsétlen kérő pedig általában egyáltalán nem tért vissza, mivel a természetben nem találhatott madártejet, hiszen akkoriban, a középkori Európában az édesség még nem létezett.

Ám vannak még ezen felül is ősi utalások a madártej nevének eredetére. Az ókori görögök úgy vélték, hogy a paradicsommadarak tejjel táplálják a csecsemőket, és ha egyszer egy ember véletlenül megkóstolja ezt a finomságot, akkor legyőzhetetlen, erős és egészséges lesz egy végtelen életen át, mivel képes lesz megőrizni a fiatalságát.

Oroszországban egy másik mendemonda szerint a gazdag embereknek mindene megvolt a madártej kivételével. Megértették, hogy egyes dolgokat, mint barátság, egészséges és a szeretet, nem lehet pénzen megvásárolni függetlenül attól, hogy milyen gazdag is az ember. Ebből is látszik, hogy számtalan kultúrában élnek olyan legendák, amelyekben a madarak adták a tejet, és mindenütt földöntúli örömmel, áldásként, kincsként tekintettek rá, ezért is nem meglepő, hogy a lengyel cukrászok egyik alkotásuknak, a madártej tortának is ezt a nevet szánták. 1967 óta a Szovjetunióban gyártják az édességet, és úgy döntöttek, hogy megtartják a szokatlan nevet, mert az eltelt évek alatt a hírnevet és az emberek szeretetét is kivívta magának a madártej elnevezés.

A madártej szó a 18. század közepétől sok európai nyelvben megjelent, ám akkoriban, mint képzeletbeli, mitikus ételeket jelölő kifejezés volt jelen a szótárakban. Mindössze 1834-től bukkant fel a tejből és a tojásból készített édesség étel jelentésében, emiatt feltételezhető, hogy a szó egy vándorkifejezés, ami korábban egy nem létező ételre utalt, pontosabban a madár tejére.

A madártej története

Bár a Közép-Európában elterjedt változat egy klasszikus francia desszertet jelöl, ami a 19. század elején megjelent recept alapján készül, melynek eredetije a 17. századi verzió még sós vajjal elkevert és felfőzött tojássárgáját, valamint belekevert tojásfehérje-habot jelentett, amelyet azután tálaláskor édesítettek. Franciaországban eközben egy másik változat is nagyon elterjedtté vált magyarul „úszó szigetek” néven. Az úszó szigetek első írásos megemlítése érdekes módon, azonban Amerikából származik, mégpedig Benjamin Franklin egy 1771-es leveléből.

Egy másik állítása szerint, azonban ennek a finomságnak a feltalálói a lengyel cukrászok voltak, akik 1936-ban adták ki először a kezeik közül a szokatlan megjelenésű édességet. Valószínűleg azért választották a madártej elnevezést az alkotásukhoz, hogy megmutassák annak sajátosságát és természetesen, hogy ezzel felhívják az édesszájúak figyelmét, hiszen egy olyan dolog, amely furcsa érzéseket vált ki az emberből, arra sarkallja őket, hogy mindenképpen kipróbálják, megnézzék maguknak az adott ételt, hogy ezzel felfedezhessék és véleményt formálhassanak róla.

Madártej a nagyvilágban

A legtöbb ételnek léteznek különféle verziói minden országban, hiszen minden kontinens és nép szereti a saját maga képére formálni az ételeket. A francia bisztrókban példának okáért gyakran kapható a madártej, de úszó szigetként is ismerik az édességet az angolok és a spanyolok is. Rajtunk, magyarokon kívül az átlagos madártej vonalat követik a románok, az osztrákok azonban továbbmentek, náluk kanáritejnek hívják a madártejet. Indiában tojás nélkül és kardamommal készül a rasmalai, amit pisztáciával és sáfránnyal ízesítenek. Tálalás tekintetében a franciák karamellel meglocsolják, amihez felolvasztanak egy kevés porcukrot, vizet adnak hozzá, majd hagyják kicsit kihűlni és ráöntik a keveréket az úszó szigetek tetejére.

A madártej elkészítése

A madártej elkészítésének több variációja az ismert, az egyik ilyen, amikor a tojásfehérjét egy csipet sóval és cukorral kemény habbá verjük, majd forrásban lévő vaníliás, cukros tejbe szaggatjuk, és hideg angolkrémen tálaljuk.

A másik lehetőség, hogy cukorból karamellt készítünk és a szufflé-formákat 1/2 cm magasan felöntjük vele. A tojásfehérjét csipetnyi sóval és cukorral kemény habbá verjük, majd a formába adagoljuk. A formákat vízfürdőbe állítva, sütőben hőkezeljük, majd a kihűlést követően a formákból angolkrémre fordítjuk, a tetejét pedig megszórjuk pirított mandulaszeletekkel.