A popcorn kialakulásának története

Bármilyen hihetetlenül hangzik is, nagy valószínűséggel a popcorn az emberiség legrégebbi nyalánksága, már Krisztus előtt 3600-ban is ezt rágcsáltuk.

A popcorn az egész világon valamennyi korosztály kedvenc nassolnivalója, ami szinte már teljesen egybeolvadt a mozizás kultuszával. Pattogatott kukorica nélkül nincsen mozizás, habár ma már a nachos salsa vagy épp sajtszószba mártogatva is egyre felkapottabb, ám a popcorn még mindig több helyen fordul elő snackként a menülistán és többen is vásárolják.

Bármilyen hihetetlenül hangzik is, nagy valószínűséggel a popcorn az emberiség legrégebbi nyalánksága, legalábbis így hírlik egy kutatás eredményire támaszkodva, ami szerint már Krisztus előtt 3600-ban is ezt rágcsáltuk. A pontos eredete még mindmáig nem tisztázott, ám feltehetően szoros összefüggésben áll a kukorica Közép- és Dél-Amerikában történő háziasításával, és az állítások szerint a recept szintén szájról szájra terjedt a lakosság körében, akár a legtöbb babona, hiedelem és egyes közkedvelt ételek elkészítési módja.

A popcorn eredete

Ki ne ismerné Kolumbusz Kristóf, a nagy felfedező nevét, akinek megannyi, addig a pillanatig fel nem tárt titok megismerését köszönhetjük. A felfedező a karibi szigeteknél hajózva megfigyelte, hogy a helybeliek pattogatottkukorica-füzérekből készített ünnepi fejdíszeiket hordtak, és annyira megtetszett neki a szokatlan viselet, hogy a tengerészeivel vásároltak is az őslakosoktól. A kukorica Dél- és Észak-Amerikában is egyaránt vadon nőtt, így az sem volt véletlen, hogy megjelent az első hálaadásnapi vacsoraasztalon és lassacskán elengedhetetlen fogássá vált a törzsi tagok számára. A telepesek rajongtak a pattogatott kukoricáért, még reggelire is azt ették cukor és tejszín társaságában, már jóval azelőtt, hogy a puffasztott búzáról vagy a rizsről hallottunk volna.

Az európai telepesek érkezésükkor rendezett ültetvényeket találtak, amelyeken többek között az indiai gabona és kukorica is termett. A gyarmatosítók ezt követően elhozták Európába, ahonnan aztán az egész világon elterjedt a híre és mindenki pattogatott kukoricát akart enni.

A hivatalos feljegyzések alapján a popcorn abban a formájában, amit ma mindnyájan jól ismerünk, először csak az 1800-as években bukkant fel Észak-Amerika keleti partjainál, és akkor még teljesen más, Valparaiso corn néven futott a tengerészek és a bálnavadászok kedvenc eledeleként. Aztán ahogyan teltek, múltak az évek popcorn néven kezdték el emlegetni, ami a mai napig is használt kifejezés, és a popped corn rövidítésével jött létre.

A popcorn tömegfogyasztása

A popcorn tömegfogyasztásának kezdete Charles Cretors nevéhez vezethető vissza, aki 1893-ban megalkotta az első mobil, gőzgép alapon működő kukoricapattogtatót, amit egy Chicago városában megrendezésre kerülő expón mutatott be a nagyérdekűnek. Egy egyszerű gőzgépet kombinált egy mogyorósütő-kocsival, ami vaj és zsír keverékének felhasználásával készre pattogtatta a kukoricaszemeket.

A nagy gazdasági világválság idején ez egy igen formabontó dolognak számított, hiszen az amerikaiak olcsó kikapcsolódási lehetőséget kerestek a napi robotmunka után. A legkedvezőbb szórakozást pedig ár-érték arányban is messzemenően a mozizás nyújtotta, és ahogyan a hangosfilmek is berobbantak a köztudatba az 1930-as években, úgy a popcorn is a filmnézési élmények verhetetlen velejárójává vált. Ám amikor a nyugati társadalmakban egyre elterjetebbé váltak a televíziókészülékek a popcorn eladása visszaszorulni látszott, hiszen akkoriban a mozizási hajlandóság is csökkent, mivel az emberek az otthonukban tekintették meg az új telekommunikációs készülékek nyújtotta lehetőségeket. A tarthatatlan helyzetre végül a General Mills nevű cég adott gyógyírt a pattogatott kukorica kedvelői számára, ugyanis piacra dobták a pattogatott kukoricás tasakokat, amiket mikrohullámú-sütőbe helyezve könnyedén elkészíthették az emberek a kedvenc nassolnivalójukat, a popcorn pedig ismét folytathatta térhódítását a nagyvilágban.

Miért éppen popcornt eszünk a mozikban?

Manapság lehetetlen elképzelni egy mozis élményt popcorn fogyasztása nélkül. A filmszínházak nyereségének több, mint a felét még most is ez a több ezeréves múltra visszatekintő rágcsálnivaló termeli ki, és több hasznot is hoz a mozik számára, hiszen maguk a filmek és a rájuk beváltott jegyek árából a filmeket forgalmazó stúdiók busásan kiveszik a részüket. Könnyen meglehet, hogy popcorn nélkül a mozik már rég lehúzták volna a rolót, vagy nem olyan formában üzemelnének, ahogyan azt most teszik, főként, hogy a jelenlegi helyzet árnyékában a streeming szolgáltatok jobb opciónak tűnnek az emberek számára.

Annak dacára, hogy ennyien szeretik és fogyasztják, kezdetben a popcornt tilos volt a mozikban értékesíteni, és egyáltalán bevinni a széksorok közé. Ez az egész egyszerűen annak volt betudható, hogy a mozik akkoriban példaképként tekintettek a színházakra, ahol szintén nem lehetett nassolnivalót venni sem bevinni, így a mozikomplexumok az ő példájukat követve, szintén nem árusítottak popcornt. Úgy gondolták, hogy a minőségi szórakozáshoz nem illik az olcsó, olajos pattogatott kukorica, ráadásul szent meggyőződésük volt, hogy a hangos rágcsálás elvonta volna a nézők figyelmét a filmről, és minősíthetetlenné tette volna az élményt. És természetesen voltak higiéniai okok is, amelyek közre játszottak ebben a kérdésben; a mozik vezetői nem szerették volna, ha a szőnyegekkel borított padlóba a vendégek beletaposták volna a vajas, olajos kukoricaszemeket.

Csakhogy ahogyan megszületett a hangosfilm minden alapjaiban megváltozott a mozizás tekintetében. Tömegek kezdtek el moziba járni, már azok is mehettek, akiknek korábban gondot okozott a szövegek olvasása. A mozikban megjelentek a kevésbé tehetős emberek csoportjai is, akik igényt tartottak valamilyen olcsó nassolnivalóra, ami már csak azért sem okozott többé gondot, mert a rágcsálás már nem zavarhatott meg senkit a filmek hangjából fakadóan.

A mozik befogadták azokat a popcornárusítókat, akik korábban mindössze az épületeik előtt árulhatták a pattogatott kukoricát, a vajas, olajos édesség pedig onnantól kezdve hódított a nézőtér soraiban. Ám a nagy áttörést végül a gazdasági világválság hozta meg, amikor is a mozivezetők úgy döntöttek, hogy a jegybevételből kieső pénzt valahogyan pótolniuk kell, ezért a saját kezükbe vették a gyeplőt a popcorgyártás tekintetében, így a továbbiakban már nem volt szükségük a pattogatott kukoricát árusítók szolgálatára.

A popcorn népszerűségét pedig mi bizonyíthatná jobban, hogy a válságot csak azok a filmszínházak élték túl, amelyek értékesítették a közkedvelt csemegét.