A ragacsos pillecukor

A mályva- vagy pillecukor egy tipikus amerikai édesség, amit az amerikai család filmek zárójelenetében a tábortűz mellett, egy farönkön ülve, kedélyes beszélgetések és éneklés közepette, nyársakra tűzve megsütnek a tűz felett. A pillecukor ezen felül tökéletesen beilleszthető egy fogyási programba és nassolnivalónak is megállja a helyét úgy, hogy közben nem veszélyezteti a fogyókúrázást.

A pillecukor mára teljesen eggyé vált a nagy amerikai álommal, pedig korábban csupán az egyiptomiak torok problémáit volt hivatott orvosolni. Napjainkban egy tipikus amerikai édességgé nőtte ki magát, ami a mostani a formájában körülbelül az 1800-as évek közepétől kezdve készül és nagyon közkedvelt nyalánkság. A nyalókához hasonlóan nem más, mint tömör cukor, azonban állagát tekintve leginkább a vattacukorhoz hasonlítható: egy kissé ragadós és puha felszínű édesség. A nevét egy régi receptnek köszönheti, amelyben összetevőként szerepelt a mályva növény gyökérből készült nedv, melyet akkoriban a cukrászdákban használtak. Ez biztosította, hogy a hab levegősebb, könnyedebb és tartós legyen, ma azonban már a mályvaszirup helyett kukoricaszirupot és zselatint alkalmaznak.

A pillecukor múltja

Hajdanán az egyiptomiak is rájöttek, hogy a mocsári területen növő fehér mályva gyökereiben lévő anyag enyhíti a torokgyulladás tüneteit, ezért leginkább gyógyírként tekintettek rá, nem pedig édességként. A gyökeret péppé törték, cukorral elkeverték vagy összefőzték és a végeredményt átszűrték. Az így kapott édes szirupot hagyták kihűlni majd, amikor megkötött, feldarabolták és azt szopogatták, ha egészségügyileg szükségét érezték. Persze mint sok minden más ez is luxuscikknek számított akkoriban, ezért a piramisépítő rabszolgák talán még csak hírből sem ismerték a mályvacukor létezését, és emiatt leginkább csak a nemesség és a fáraó környezetében volt ismert a cukor gyógyhatása.

A pillecukor kultusza

A sült pillecukor az az étel, amitől az ember első hallomásra nem várt túl sokat, azonban Amerikában és Kanadában talán ez a legkedveltebb tábortűznél közösen sütött étel, vagyis afféle szalonnasütés amerikai módra. Ahogyan mi nyársra húzott szalonnával, úgy Észak-Amerikában nyársra húzott pillecukorral ülik körbe a tábortüzet és készítik el ezt az arrafelé közismert és közkedvelt édességet. A megolvadt pillecukrot két réteg keksz közé szokták berakni, egy kis csokoládéval meghintve a tetejét. A meleg mályvacukor ettől ragacsos lesz, a kekszekkel pedig könnyen összenyomható és édes szendvics készíthető belőle pont olyan, mint amilyen a nálunk is népszerű jégkrémszendvics, de a nevéből adódóan az fagylaltot tartalmaz.

A pillecukor története, mint sok édességé az ókorban vette kezdetét, mivel akkoriban nagy slágernek számítottak a cukorral és a mézzel kandírozott gyümölcsök. A mályva ókori sikerét a görögök és az őket rendre utánzó rómaiak is garantálták, és többnyire a görögöktől rengeteg hasonló hiedelem kelt szárnyra, mint például azt is neki köszönhetjük, hogy a születésnapi tortákra gyertyák kerülnek, hiszen régebben a görögök úgy tartották, hogy a gyertya füstje majd elszáll az imáikkal együtt az istennőjükhöz. Rengetegféle mítosz terjed a görögöktől, példának okáért a mályva gyógynövényként való elterjedése is az ő érdemük, mert a kultúrájukban kiemelt szerepet játszott, és amellett gasztronómiai vonatkozásokban is fontos volt. A növény gyökeréből különféle fogásokat készítettek, virágát és leveleit pedig salátákhoz használták fel, egy a görög orvos pedig mályvakivonattal sebeket és gyulladásokat kezelt. Tehát a mályvacukor térhódítása az ő ténykedésünknek hála vált egyetemessé a világon.

Az általunk ismert megfogható, csomagolt, darabolt mályvacukor, pillecukor vagy habcukor létrejötte azonban még sokáig váratott magára. A 19. századi Franciaországban kezdték el keresztezni a cukor gyógyító hatását a gasztronómiai élvezettel, és a franciák állították elő elsőként a mályvacukros bonbont is. A mályvacukor népszerűsége az 1920-as években nőtt meg csak igazán, amikor már tömegesen gyártották és különféle receptúrák is napvilágot láttak, amelyekben nemcsak a mályvacukor készítését írták le, hanem azt is taglalták, hogy a cukor, mint alapanyag is megjelenik bennük, így lett a mályvacukor a sütemények tölteléke és tortabevonó.

A pillecukor fogyasztása

A pillecukrot igazán amerikaivá a tábortűz fölött pirított példányok tették, az első tábortűz feletti mályvacukor sütésre azonban nem tudni, hogy mikor került pontosan sor. Annyi viszont bizonyos, hogy a mályvacukrot előállító cégek egy idő után felhasználási javaslatként a zacskón is feltüntették a tűz felett való pirítást, és 1927-ben a cserkészlányoknak kiadott kézikönyvben is szerepelt már a pirított mályvacukor, egyéb más mályvacukros receptek mellett. A mályvacukrot leggyakrabban tehát nyersen vagy pirítva fogyasztják, az apróbb cukrokat pedig gyakran teszik forrócsokoládéba, kakaóba, illetve a nagyobb pálcára tűzött példányokat olvasztott csokoládéba mártva is kínálják. A hálaadásnapi vacsorán is megjelenik a mályvacukor, ahol az édesburgonyához szokás apró pillecukrokat keverni.

A pillecukor fogyasztás előnyei

Ahogyan az ókorban, úgy a reneszánsz idején is a mályva hatásos gyógyszere volt a különféle gyulladásoknak, adták fogfájásra, köhögésre, bőrproblémák kezelésére, alkalmazták emésztési gondok megoldására, de leginkább a torokgyulladást kezelték vele. A kolostorok kertjében sokfelé nőtt mályva és a szerzetesek által előállított szirupokkal bárki kezelhette a bajait-gondjait. A legtöbb fogyókúrás folyamat során úgy gondolják az emberek, hogy teljes mértékben meg kell szüntetni az édességek okozta csábítást. A megközelítés azonban helytelen, sőt néha még káros is, hiszen az a helyzet, hogy a táplálkozási programban a glükóz jelenléte szükséges a szív és az agy normál működéséhez. Ha kihagyjuk a cukrokat az étrendükből az meggátolja az idegrendszeri reakcióink sebességét, csökkenti a figyelmünket és az emlékezetünket, ami elfogadhatatlan a mentális és egyaránt a fizikai munkát végzők számára.

A pillecukor fogyasztása pedig bizonyos előnyökkel jár, mint például a pektin aktiválja a bél mozgás-mechanizmusát és eltávolítja a káros anyagot a szervezetünkből. Az agaragar, amit sűrítőszerként használnak a pillecukorhoz, egy tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid keverék, amely szerves savakat tartalmaz, amik megőrzik a képességet a belek hatékony megtisztítására, az emésztőrendszer stabilitására, és semleges környezetet teremtenek a jótékony mikroflóra sikeres fejlődéséhez.