Empanada, a töltött tésztabatyu

A félhold alakú empanada mindig beragyogja egész Dél-Amerika egét, hiszen ötletes, létezik gluténmentes, marhahúsos, olívabogyós, gombás és vegán verziója is, így minden kétséget kizárólag egy olyan gasztronómiai élményt nyújt, amely mindenki igényét kielégíti, hála az étel sokoldalúságának.

Az empanadanak elég nagy szerepe van egész Argentína szerte, így nem véletlen, hogy a gasztronómiában is egy elég fontos mérföldkövet jelent a lakosság számára ez az igen egyszerűen, kézzel elkészíthető finomság. Az empanada összes verziója alapvetően mind ugyanazt a kulináris irányvonalat követi, mégpedig egy puha, zsebre emlékeztető tésztaformát, amit ízlés szerint akár sós, akár húsos vagy épp zöldséges töltelékkel is gazdagon megtömhetünk.

Az empanada nem más, mint egy szimpla kenyértésztába töltött húsok, zöldségek, gyümölcsök hada, ám mégis a legjellemzőbb a marhahúsos alap, ami ízletes, laktató és nem legutolsó sorban egy igazi, utánozhatatlan nemzeti csemege, amely ősi múltra tekint vissza.

Az empanada múltja

A töltött tésztabatyut leggyarabban olajban kisütve, illetve sütőben sütik már hosszú-hosszú ideje, és Argentína minden régiójában más és más alapanyagokkal töltik meg. Az empanada eredete nem teljesen tisztázott, ám a gasztrotörténészek szerint először Argentínában jelentek meg a spanyolországi bevándorlók konyháiban, ahol az étel elődje egy nagyobb, két apróra darabolt pite volt, amit az evést megelőzően szeletekre vágtak. Sokak szerint eredetileg Spanyolországra és Portugáliára vezethető vissza a története, és az első írásos megemlítés róla egy 1520-as katalán szakácskönyvben, a Libre del Cochban volt felfedezhető, ahol töltelékként a tenger gyümölcseit nevezték meg. Argetínában a spanyol telepeseknek köszönhetően lett egyetemesen ismert étel, és még a mai napig is olyan szinten tekintik nemzeti ételüknek, hogy már a főétkezések ételkínálatánál is feltűnik az empanada, mint választék. Az empanada iránti szeretetüket pedig mi tükrözné még jobban, mint hogy Empanada Fesztiválokat is tartanak országszerte, ahol minden régió töltött finomságát felsorakoztatják a nagyérdekűnek.

Az empanada uzsonnának sem utolsó, de ugyanúgy ebédre és vacsorára is tökéletes fogásként szolgálhat, akár még egy vendégség alkalmával is. Argentínában adják előételként, de főételként is funkcionál a vendéglátóhelyeken. A csirke-és marhahúsoson kívül nagyon gyakran tesznek bele főtt tojást, olívabogyót, halat, sonkát, sőt a sós változatba még mazsola is kerül. A nagy empanada imádók töltelékéből pedig nem hiányozhat a római kömény, a koriandermag, a hagyma, a fokhagyma és a paprika sem. Kolumbiában az empanadat főtt tojásos darált hússal töltik meg, és chili szószba, illetve földimogyoró szószba márogatják, ami csak még finomabbá teszi az omlós, olajban sült tésztát.

Az empanada elkészítése

A hagymát, a fokhagymát, az aszalt paradicsomot, a kápiát és az olajbogyót finomra aprítjuk. Serpenyőben marhazsírt olvasztunk, amin megpirítjuk a már feldarabolt hagymát. Hozzákeverjük a kápia paprikát, majd a marhahúst és néhányszor átforgatva pirítjuk a keveréket. Ízlés szerint sózzuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát, az aszalt paradicsomot, a paradicsomsűrítményt, és ha kell egy kis vizet is hozzáadagolunk. Fűszerezzük, és innentől kezdve kis lángon puhítjuk, majd hozzákeverjük a kapri és az olívabogyót, így készül el az empanadank tölteléke.

A tésztához a lisztet keverőtálba mérjük, sózzuk, hozzáadjuk az olajat, a zsírt, és ráütünk 1 darab tojást, majd a vizet apránként adagolva összeállítjuk a tésztánkat. Néhány percig hagyjuk pihenni, addig is a nyújtófelületet és a nyújtófát szórjuk meg liszttel, és a tésztagombócot 2-3 mm-es vastagságú kornggá nyújtsuk a segítségével. A legegyszerűbb, ha már előre kiszaggatjuk a kívánt nagyságra a korongokat, és egy sütőpapírral fedett sütőtálcára áthelyezve a tészta közepétől kicsit eltolva másfél evőkanál tölteléket helyezzünk a tésztára, amit ezek után hajtsunk félbe. A széleit félhold alakban villával lenyomkodjuk, a tetejét pedig elkevert tojással kenjük meg, és villával néhány helyen óvatosan megszurkáljuk, hogy a gőz ne repessze meg a tésztánkat. Sütőben 180 fokon 15-18 perc alatt készre süthetjük.

Miért olyan finom az empanada?

A töltött és a sült tészták története sokkal régebbre nyúlik vissza, minthogy az első szendvicsek receptúrája napvilágot látott volna. A legtöbb kultúrának megvan a maga saját változata szinte mindenből: Olaszországban a calzone az ismert, a Balkánon a bureket eszik az emberek, Indiában a samosanak van nagy hagyománya, Dél-Afrikában a vetkoek a közkedvelt tészta, mi  magyarok pedig előszeretettel fogyasztunk töltött lángost. Az empanada többek között azért olyan népszerű Argentínában, mert süthető gluténosan és menetesen is, ami például a balkáni burek esetében nem olyan egyszerű, mert sokan szenvednek azzal, hogy a tészta kellően ropogós maradjon.

Az empanada mellett szól az is, hogy sütőben is süthető, nem pedig csak olajban, ahogyan például a samosa, emiatt könnyebb, egészségesebb és környezetkímélőbb is, mint bármelyik más sült tészta rokona. Töltelékként bármi újrahasznosítható benne, bármilyen maradék ugyanúgy megállja a helyét, például a csirkeragu, a májpástétom is tökéletes választás, és mártógatósként is szinte minden passzol hozzá. Készíthetjük húsosan és vegán módon is egyaránt, így bárki megkóstolhatja, mert a választék egy igen széles skálán mozog. Az empanada mérete is igen praktikus és a formája okán könnyedén el tudjuk csomagolni akár egy uzsonnás dobozban is, amiben a gyerekek elvihetik az óvodába, iskolába, és akár tízóraiként, ebédként, uzsonnaként vagy snackként is elmajszolhatják a társaikkal.