Miért tortázunk szülinapokon?

Mindenki kapott már és evett is szülinapi tortát, de csak kevesen tudnak és keveset az édesség eredetéről és a szimbólum keletkezésének forrásáról.

Születésnap, torta, gyertya – az ünneplés elengedhetetlen kellékei. A tortát megrendeljük vagy akár otthon is megsüthetjük, énekelünk, gyertyát gyújtunk, ajándékot osztunk. De vajon mire fel ez a szokásegyüttes, és egyáltalán miért is torzátunk a szülinapok alkalmával?

A születésnap megünneplése a nyugati kultúrában – vallási irányultságtól függetlenül –, kisebb apróságokban eltér ugyan, de egy dologban biztosan nem különbözik: az ünnepelt feldíszitett tortát kap, amelynek tetején gyertya ég, a szülinapos körül pedig ott köröz kórusban énekelve, mosolyogva a vidám család, akiknek dalát tapsvihar követi, miután az érintett elfújta a gyertyákat. Ki ne ismerné ezt az idilli képet? A mindennapi életünk részét képezi a születésnapi torta hagyománya. Mindenki kapott már és evett is szülinapi tortát, de csak kevesen tudnak és keveset az édesség eredetéről és a szimbólum keletkezésének forrásáról.

A torta története

A torta története egészen az ókorba nyúlik vissza, ám az akkor fogyasztott édesség lényegesen szerényebb külsővel és ízvilággal büszkélkedhetett, mint napjaink süteményei. Kenyérszerűek és mézzel, diófélékkel vagy épp különböző bogyós növényekkel ízesítették őket. A legenda szerint Nagy Sándor volt az, akinek a torta feltalálását köszönhetjük, méghozzá egy lakodalmi ünnep keretein belül, ami mindmáig a történelem legnagyobb esküvőjének számít, hiszen tízezer makedón férfit beszéltek rá királyi módon arra, hogy feleségül vegyenek egy-egy perzsa nőt. Erre a jeles eseményre készült Nagy Sándor a tortájival meglepetésként.

Az ókorban a katonák napi élelmiszer adagja egy darab körülbelül 60 dkg-os kenyér volt, ami lapos volt és kerek, akkora, mint egy mai átlag torta súlya. A kenyeret durva őrlésű árpából, rozsból és búzából sütötték, erre hasonlított a lakodalmi torta is, ám ott gabonát, mandulát, diót és szárított gyümölcsdarabkákat is a hozzávalók listájához csaptak, megbolondítva egy kis ánizsos, kecsketúrós, mézes krémtöltelékkel.

A születésnapi torta története

Különböző elméletek járnak-kelnek a nagyvilágban arról, miért alakultak ki ezek a tortázási hagyományok a születésnapok alkalmával. Az egyik szerint például az egész Németországból ered, ott ugyanis Kinderfest néven ünnepelték az apróságok születésnapját évről évre. Egy másik szóbeszéd azonban azt mondja, hogy mindez a görögök érdeme, akik Artemisz, a Hold istennője előtt tisztelegtek a tortával, de az ókori Rómában is készítettek krémes, születésnapi desszerteket.

Ahogyan minden egyes szokás úgy idővel ez is egyre kidolgozattabbá, aprólékosabbá vált, és egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a torta külcsínére is, ami pedig a németek kreativitásának volt köszönhető.

A pékségek eleinte egyszerűbb tortákat készítettek az ügyfeleik megrendelésére, majd a kérések elkezdek egyre cifrábbak és cifrábbak lenni, kezdve a krémes bevonattól, át a figurás díszeken, egészen a több emeletes tortákig. Ekkor ezt is, mint sok minden mást, csak a gazdagabb emberek engedhették meg maguknak, már csak azért is, mert akkoriban a torták elkészítéséhez szükséges eszközök, és maguk az alapanyagok is borsos árat követeltek meg annak megalkotójától. Ám az ipari forradalom hatására a társadalom szinte minden rétege számára elérhetővé vált az édesség, és ettől kezdve a torták dekorálása, különféle anyagokkal való bevonása, több rétegbe való sütése is gyakoribbá vált, és megfizethetőbb is volt a lakosság számára.

A születésnapi torta szimbóluma

A születésnapi tortával egy újabb év elmúltát ünnepeljük, amihez több babona is társult az eltelt évek során. A hagyomány szerint a torta összehozza az embereket, azokat a távoli rokonokat, akiket az év folyamán csak ritkán látunk, de a születésnapi tortázás alkalmával összegyűlik a család apraja-nagyja, hogy együtt örüljenek az ünnepelttel, szimbolizálva ezzel az összetartozást. A középkori Angliában szokás volt a szerencse kedvéért szimbolikus tárgyakat sütni a torta tésztájába, nevezetesen pénzérméket, gyűrűket és egyéb csecsebecséket. Úgy tartották, hogy aki pénzérmére bukkan, abból gazdag ember lesz, aki gyűszűre harap sosem talál magának párt, örökre vénlány marad.

Miért teszünk a tortára gyertyát?

Az, hogy a tortára gyertyákat teszünk a görögök találmánya, ők ugyanis az Artemisznek ajánlott torták tetejére gyertyákat szúrtak, hogy a sütemény úgy tündököljön az istennőnek, akár a Hold. A görögök úgy tartották, hogy a gyertya füstjét majd elfújja a szél az imáikkal együtt az istennőnek, aki majd ezáltal meghallgatja a kívánságaikat, és valóra is váltja azokat. Emellett az ősi rítusok szerint a tűznek tisztító hatása van, ami elzavarja a gonosz szellemeket, így akár egy rossz útra tévedt ember lelkében is begyógyíthatja a tátongó sebeket.

Az sem mindegy, hogy a tortából ki eszi az első szeletet, az ugyanis az ünnepelt hatásköre, ahogyan a torta felszeletelése is az ő feladatai közé tartozik, máskülönben a szerencse elpártolhat tőle. Ha pedig a neve is rajta szerepel az ünnepi édességen, akkor azon nyomban le kell szedni a torta tetejéről, mert rossz ómennek számít, és szerencsétlenséget okozhat a név viselője számára, ha a torta szeletelésénél belevág a saját nevébe.