piskóta világnapja (08.23.)

Nagyvalószínűséggel nincs olyan háziasszony, aki ne tudná a piskóta receptjét. A világ egyik legegyszerűbb süteménye, sütemény alapja. És megannyi módon lehet variálni. Akár gyümölccsel, lekvárral vagy a menzás kedvenc, amikor csokoládéöntettel volt agyonlocsolva.

A legegyszerűbb sütemény, a piskóta világnapja

Nem vitás, hogy az egyik legősibb recept. Nemhiába való, hogy a piskótának is világnapot szenteljünk. Ismerjük, meg egy kicsit jobban, aztán sütő bekapcs és süssük is meg! 

A piskóta útja Portugáliától Japánig

Mint a legtöbb ételnél, desszertnél úgy a piskótánál se lehetünk biztosak, hogy mikor, hol és ki készítette el először. 

Portugáliában a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a tojás-és piskóta alapú sütemények. A portugál piskótarecept, azaz a Pao de Lo egészen a középkorig, a XV. századik nyúlik vissza. Ebben az időben az apácák készítették el a katolikus vallási ünnepekre, mint például húsvétra vagy karácsonyra. Az eredeti recept alapján készült Pao de Lo 24 tojássárgáját, 6 tojásfehérjét, 2 és ½ csésze cukrot és 1 csésze lisztet tartalmazott, amelyeket kézzel kevertek össze, majd vertek fel. Ezt addig csinálták, amíg a tésztája könnyed, krémes és levegős lett. Persze ez a recept mára jóval kevesebb tojást tartalmaz, valamint robotgépekkel dolgoznak. A portugál piskótát teával és rebarbara- vagy málnalekvárral fogyasztják.

És hogy Portugáliából, hogy jutott el Japánba? Nagaszaki volt Japánnak az a kikötővárosa, ahol az idegen hajósok is kiköthettek. Így érkeztek meg a portugálok is a Pão de Castela-val, a castilei kenyérrel. Nem meglepő módon Európa után, Japánban is hamar elterjedt a Kasutera, a piskóta receptje. Persze ezt a japán pékek, cukrászok a saját ízvilágukra formálták, így az ő receptjük alapján ma már mézzel, cukorral és kukorica sziruppal készítik. Ők persze nem egészítik ki lekvárral, vagy bármilyen öntettel, magában fogyasztják és zöld teával tálalják. 

A britek piskótája, a ’sponge cake’ és a Viktória-torta

Mielőtt rátérnénk a piskóta angol történetére, kis kitérőt kell tennünk délre, Olaszországba és Spanyolországba. Ugyanis a XVI. század Itália területén élt egy fiatal, olasz pék, Giovan Battista Cabona. Ő készített először „szivacsos” tortát. Giovanni Domenico Pallavicini, a Genova Köztársaság madridi nagykövete belföldi kíséretének részeként később a spanyol udvarban tevékenykedhetett tovább. A nagykövet arra kérte pékjét, hogy készítsen egy új és eredeti tortát, hogy lenyűgözhesse a spanyol királyt a neki tartott banketten. Giovanni egy hihetetlenül könnyű és lágy tortát készített, és a fogadó ország tiszteletére Pan di Spagna nevet adta neki. Spanyolország egész bírósága megdöbbent, annyira, hogy eleinte átnevezték az édes remekművet Génoise-nek, a genovai alkotó tiszteletére. Hamarosan a sütemény hírneve elterjedt Európában. Érdekesség, hogy mai napig még mindig Génoise néven ismert, míg Olaszországban megőrizte eredeti nevét Pan di Spagna-t. 

A jó állagú, omlós, könnyű szerkezetű, vajas-cukros alapból kiinduló, citromillatú piskótafajta receptje Gervase Markham költő 1615-ös, The English Huswife angol nyelvű könyvébe került be először. Ez a piskóta recept lett mára a letöbb torta alapja, a teázások kísérője. 

A XVIII. századig Angliában a torták tömények, nehezek voltak. A változás akkor történt, amikor elterjedt az úgynevezett egyensúlysütemény, ami egyenlő arányban tartalmazott lisztet, vajat és cukrot. A siker akkor lett igazán átütő, amikor 1843-ban Alfred Bird feltalálta a sütőport, amely lehetővé tette, hogy a torta tésztája még könnyebb legyen. Ez nem csak a sütemény állagán, hanem a színén is változtatott, immár aranysárga volt a tészta. 

Viktória királynő híres volt falánkságáról. Rendszeres délutáni teája mellé, vagy épp lefekvés előtt piskótaszeletet falatozott. Így nem is csoda, hogy róla lett elnevezve a torta, amit szokás még Viktória-szivacsként, Viktória-szendvicsként, szivacspiskótaként vagy Viktória-süteményként is hívni.  Az igazi Viktória-piskóta egyébként két piskótalap között eperlekvárral és vaníliakrémmel van ízesítve.