Skót és Joe Bácsi Kocsmája

A legjobb étterem a Tatársoron.

Skót és Joe bácsi Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt két legény. Arra tették fejüket, hogy szerencsét próbálnak. - Beszéljünk a bölcsekkel! Adjuk el anyáink házát! –pattant ki az ötlet szinte egyszerre a fejükből. A Skót édesanyja, aki ott tüsténkedett, és mindent hallott, elmosolyodott és azt mondta: - Hej, édes fiam, tudtam én, hogy földönfutóvá teszel! Mosolygott, megölelte fiát, homlokon csókolta és azzal folytatta. - Elhiszem nektek, hogy megtudjátok csinálni. Ezzel sarkon is fordult és neki készült "a hogyan lesz az, amikor nincs már hajlékom" napokra. - Te jössz Joe, eredj utadra, és vidd a hírt a házatokba, hogy már a ti családotok sem arról híres, hogy van hol aludnia. Neki iramodott és hatalmas léptekkel hagyta maga mögött "Skóciát". Ahogy hazaért elmondta édesanyjának, mit diskuráltak, hogyan lesz a nagy meggazdagulás. A hír hallatán édesanyja tenyerébe temette arcát, felnézett, körül tekintett a házban, mosolygott és így kezdte: - Hát édes fiam, bizony ez a ház magától is nem sokára összedőlt volna, örülök, ha tudok nektek ezzel segíteni. Így kezdődött 1994-ben, megépítettük gumiszervizünket. Tovább az időben...dolgoztunk...elfáradtunk...italoztunk...egy kicsit szerettek a lányok.....aztán meg nem szerettek...aludtunk...majd másnap dolgoztunk ...elfáradtunk...italoztunk...egy kicsit szerethettek volna jobban a lányok...aludtunk, és ez így ment volna évekig, ha a szebbiknek nem jutott volna eszébe valami. - Figyelj csak, Skót! Mit gondolsz, nem elférne egy jó kis kocsma ott a sarokban? – Szívemből beszélsz, legalább nem hordjuk máshová a pénzünket (valami ilyesmi miatt kaphatta Ő a nevét ha jól emlékszem). Összekuporodtak az asztal fölött, tervezgettek, számolgattak sok órán át. Így lett, hogy 1999-ben megépítettük a gyerekkorunk gúny- , vagy ha úgy tetszik, becenevére hallgató „Skót és Joe bácsi kocsmáját”. Miért kocsma? Nem akartunk hibázni (bár meg kell jegyeznem, nem is tudunk). Akkoriban szinte minden vendéglátó „Pub” besorolást kapott, sőt majdnem minden más is, a hentes, a fodrász, stb. Sokan azt gondolták a szó maga az üzleti siker. Alapja mindegyiknek a bontott tégla és a gerenda volt, és ezeket „ízlések” rajzolták vagy firkálták tovább. Különlegeset és egyedit akartunk, nem akartunk hasonlítani senkire még a hely azonosítását illetően sem. Mondta is kettőnk közül a kreatívabb. - Skót mi lenne, ha nevünk lenne a névadója? Úgy hívnánk, Skót és Joe bácsi kocsmája. - Skót bácsi???? - Nem. Skót és Joe bácsi. - Huhhh de megijedtem. - Nem, nyugodj meg. - Akkor legyen. Ezzel nyugtáztuk, és elfogadtuk. Onnantól hivatalosan ez a neve: Skót és Joe bácsi Kocsmája. Kollegáinkról A választás úgy esett rájuk, hogy bemutattuk üzletünket, elmondtuk mik a mi elvárásaink. Beszélgettünk, kiderült, tudnak mosolyogni, komolynak, figyelmesnek lenni, amikor kell. Nem számított hány kávét főztek le életükbe, ismerik-e az összes borvidéket Magyarországon, csak annyi, jó háziasszony módjára képviselik-e majd az üzletünket. Vendégeinknek a felszolgált itala, étele mellé megtudja-e teremteni azt az érzést, hogy ő egy barát, és ennél a helynél jobbat sosem választhatott volna. És Ők azt mondták megpróbálják....