Korona Kisvendéglő

Ilyen nincs és mégis van! Mit nekünk koronavírus? Mit nekünk kisvendéglő? Úgy az előítéletek, mint a műfaji korlátok, mennek itt a sutba. A pincelejárat melletti táblán kedvező italárakkal csábítanak, meg olyan hívószavakkal, hogy szomjas vagy? Meleged van? Gyere be! További vonzerőt jelenthet a karaoke, a zenegép és a sakk. Tíz lépcsőfokkal lejjebb az üvegajtó mögül már felsejlik a csoda, a formalinba áztatott több évtizedes állapot, egy zseniális retró kocsma. Oké, kajálni nem lehet, kb. 2004 óta, de sörözőként funkcionál. A kissé dohos pinceszag elsőre odacsap, aztán az orr hamar megszokja, de amit itt látsz, az mindenért kárpótol. A plafonon csövek - lóg róla egy masnis vibrátor -, a falakon lambéria, a FÉG konvektor, pár trükkösen elhelyezett tükör, az asztalokon műanyag terítő, a téglamintás pult körül boszorkányos tárgyak, a pulton a sokszor kitűntetett öntőmunkás kicsi szobra, a sarokban bulifotók, és körbe-körbe mindenhol táblák, pl. buszokról, vagy olyan rendszámok, melyeket itt szedtek össze a főút mellől, régi reklámok, és mindenféle feliratok, köztük olyan klasszikusok, mint a vészkijárat, kivonuló rendőrszolgálat, szakorvosi rendelő, és egy kedvesen meghamísított: vigyázat, a tetőn sem dolgoznak. Egyébként a törzsasztalnál egy összeszokott nyugdíjas társaság a napi rutinját tolva néhány ital fölött napilapokat böngészett és beszélgetett, de tényleg, a tévé esetükben csak dísznek volt ott, és tették mindezt olyan jó humorral, alkalmasint minket is bevonva, hogy imádnivaló. Csapon Arany Ászok, de minőségét tekintve a folyóborok és a pálinkák is lemeózva, és tényleg nagyon jó a hely hangulata, itt órákig tudnám legeltetni a szemem és hallgatni a valódi Koronához fűződő sztorikat. //.. a "Mutass egy kocsmát!" facebook csoportból idézve magamat...//

Tamás Puska