Pirospaprika, a magyar konyha alapfűszere

Az őrölt pirospaprika a magyar konyha egyik alapfűszere. Nincs olyan hazai háztartás, ahol ne lenne ott a konyha polcán. Honnan ered a története és mitől ennyire népszerű ez a vörös színű por?

A fűszerpaprika-őrlemény, amely közönséges paprika (Capsicum annuum) porrá őrlésével készül, a magyar konyha egyik alappillére, legalábbis, ha főzésről van szó. Ennek ellenére nemcsak itthon használják előszeretettel a különböző ételek elkészítéséhez, hanem más külföldi országokban is. Több változata létezik, enyhe csemegétől kezdve az egészen csípősig. A hazánkban készült szegedi és kalocsai fűszerpaprikai őrlemény felkerült a hungarikumok listájára is.

A pirospaprika története

Bár azt gondolhatnánk, hogy a pirospaprika hazai használata régre nyúlik vissza, valójában csak a 18. század során kezdett el igazán elterjedni. Nagy valószínűséggel a 16. században honosított növény legelső termesztői a ferences kolostor lakó voltak. Nem véletlen, hogy a paprika szorosan fűződik Szeged nevéhez, hiszen először itt alakultak ki nagyobb termesztő körzetek, majd később Kalocsa környékén is tömegtermelésbe kezdtek. A fűszerpaprika nemcsak hazai termesztése miatt nevezhető igazán magyarnak, hanem a fűszerpaprika porrá törésének kitalálása is szintén hazai szálakhoz fűződik. Az alföldi tájakon élő parasztok hamar felismerték, hogy zsíron pirult hagymához adva a paprika nemcsak jó színt, hanem optimális ízt is ad az alapnak. Ezzel megszületett az úgynevezett pörköltalap, ami sok magyar étel kiindulópontja.

A pirospaprika előállítása

A közönséges paprikának két különböző változata van: a fűszer- és a cseresznyepaprika. Betakarítás során csakis a már piros, érett bogyókat szedik le, amiket aztán ládákban és zsákokban tárolnak, vagy felfűzve, lógatva utó érlelik. Először egy mosási, majd egy szárítási folyamaton esnek át, ezután malomban őrlik meg őket. A port kondicionálják, majd hősokkal csökkentik a csíratartalmát, egalizálják, végül pedig miután megkapta a megfelelő minősítést, becsomagolják. A különböző kémiai és fizikai tulajdonságaik, valamint meghatározott szabályok alapján összesen négy kategóriákba sorolják a már kész fűszerpaprikákat: különleges, csemege, édesnemes, rózsa.

A pirospaprika felhasználása

Figyelemfelkeltő színe és finom íze mellett jó tulajdonsága még, hogy rengeteg módon fel lehet használni. Akár porrá őrölve fűszerként, akár szárított változatban a kamra polcain. Téli napokra, konzervált formában, savanyúságként is eláll, a sós vízben forrázott, ecetben eltett paprika. Pépesített formában krémnek vagy szósznak és fel lehet használni. A boltok polcain található Piros Arany és Erős Pista is ebből készül. Ezen termékek különlegessége a külföldi társaikkal szemben, hogy a hazaiakat hagyományos módszer segítségével dolgozzák fel, vagyis nem hőkezelik és nem is savanyítják, ezáltal megmarad az eredeti ízük.

A pirospaprika, mint hungarikum

A fűszerpaprikai-őrlemény kétszer is szerepel a hungarikumok agrár- és élelmiszergazdasági listáján. A Kalocsai és a Szegedi is bekerült azon ételek közé, melyek egyediségük és kiváló minőségük miatt kiemelkednek a többi közül. Az első kalocsai malom 1861-ben épült, később ahogy egyre népszerűbbé vált a termék, a gépeket is továbbfejlesztették és modernizálták. Eredetinek csakis az az áru számít, ami a Kalocsai fűszerpaprika-termő tájkörzetben lett learatva. A színét tekintve mélyvörös, aromája pedig enyhén fűszeres, gyümölcsös. A Szeged környéki adottságok különösen alkalmasak a pirospaprika termesztése. A sok napsütés és a talaj adottságai is megfelelő körülményeket biztosítanak ehhez. A termelés már a 19. század elején elterjedt, és a világhírű magyar fűszerpaprika népszerűsége azóta is töretlen.